Perverz

2010. november utolsó vasárnapján megtörtént az idei első téli futásom.
Este indultam futni.
Még csak szemerkélt a hó. Óvatosan futottam, nem ismerkedtem még meg havas-hideg földdel. Főleg lejtnek lefelé.
Futottam odafele félúton, már igencsak rákezdett a zuhé.
Sötét.
Lámpafény.
Vidéki hangulatú utcák, házak, táj.
Hófedte ágak, bokrok, autók.
Imitt amott bátor kutyaugatás.
Lámpafényen átszűrődő hóesés.
Mindez együtt gyönyörű volt.
Közben fejhallgatómban tombolt egy nyári dal: napsütés-haverok-buli-tengerpart.
Abszolút perverz.
Bármerre is futottam: jobbra-balra-előre és vissza, mindig szemből esett a szemembe a hó.
Nemááááááááááááá
Visszafelé lépteim nyomát belepte már a hó.
Közben 7 óra lett.
Utam épp ez időben egy templom mellett vezetett. Mély, öblös, tekintélyt parancsoló kongása volt a templom-harangnak. Beleképzeltem, hogy ÉN MIT ÜZENEK a harangzúgással az embereknek.
Elrepítettem képzeletben üzenetem.
Majd miután ez az "öreg" harang befejezte zúgását, teret adott másnak.
Kisebb, rövidebb, rekedtebb hangú ifjoncnak. Rövidet és fájón szólt. Még tanulnia kell. Szerintem.
Másnapra elolvadt a hó és vele együtt lábaim nyoma is.