Jancsi és Juliska - mese másképp

Testvérpár. Nevezzük Jancsinak és Juliskának. Az Erdő fáinak két ember ölelésnyi vastag törzsük volt. A fák büszkén az égbe értek. Ritkásan álltak egymástól, köztük a fény könnyedén talált utat magának a talajra. Juliska egyszer csak az Erdőben találta magát. Az Erdő egyik kevésbé meredek dombján, annak közepén, arccal felfelé a dombtetőnek. Állt és eszébe jutott, hogy azért van ott, hogy megkeresse Jancsit, hogy ruhát vigyen neki. Juliska benyúlt zsebeibe, de ott semmit sem talált. Nem volt térképe, iránytűje, zsebkendője. Egy pillanatra meg is ijedt, hogy hogy fogja így megtalálni Jancsit? Nem baj, majd meg találja valahogy. Elindult. Egyszer csak hirtelen egy másik domb tetején találta magát. Ott eszmélt, legalábbis. Lenézett, már meg sem lepődött azon, amit látott. A dombba bevájva egy tető nélküli szobát látott. Egy tökéletes négyszögletű szoba, melybe csak fentről lefelé vezetett egy nagyon keskeny, fekete színű többfordulós lépcsősor. A szobában kétoldalt egy egy ágy volt. Középen egy asztal, előtte egy szék. Juliska kezében, mint a mesékben, egy fekete nylon zacskó termett. Ebben voltak a ruhák. Rövid gondolkodás után Juliska el indult lefelé a lépcsőn. Ahogy ment ment lefelé, érezte, hogy valaki fekszik az egyik ágyban, abban, amelyik közelebb volt a lépcsőhöz. Ő volt Jancsi barátja. Ez a barát mondta Juliskának, hogy Jancsi most nincs itthon. Nem baj - mondta a lány - nem zavartatta magát, ment, hogy küldetését beteljesítse. Ahogy leért, odament a szoba közepén lévő asztalhoz. Az asztalon egy ragyogó, tiszta fehér lapokkal bőven felszerelt nyitott napló feküdt. Juliska belelapozott, bele sem gondolt, hogy nem illik ilyesmit tenni. Nő lévén kíváncsi volt. Belelapozott jó sokat. A lapok hosszan, hosszan üresen peregtek ujjai közt. Üresek voltak. Csak egy szó ismétlődött lapról-lapra, az oldalak tetején. Juliska neve. Semmi más. Ott akkor nem lepődött meg. Letette a csomagot, megtette amiért útnak indult. Elégedetten távozott. Másnap ocsúdott fel, mikor a történtek leértek lelkébe és dolgozott benne. Elment, hogy megkeresse Jancsit és végül önmagát találta meg. Érezte, nem is érezte..... inkább tudta, hogy Jancsi barátja Isten volt. Isten volt ott akkor a szobában.