A HOLD

Alcím: A Hold és a Ghymes

A hét elején feltették nekem a kérdést: honnan tudjuk, hogy milyen állapotban van a Hold?

Ha vékony sarlója D-t formál: dagad.

Ha vékony sarlója C-t formál: cökken.

Hát így kezdődött a kapcsolatom a héten a Holddal.

Hétfőn este szokásomhoz híven futottam. Sötétben, a lámpák által kivilágított utcákon. Néhol azonban nem volt világítás, itt tök sötét volt. Csak a Sarlótól kaptam útmutatást. Már nem félek, ha ilyen sötét helyen futok. Sőt tökre élvezem, hogy csak az égitest ad fényt.

Csütörtökön 99,5 %-os hold volt. Kiléptem a teraszra, fejhallgatóban Ghymes együttes Boszorkány c dala szólt. No mondom pont stílszerű. Az ég enyhén felhős volt, néha takarta csak el a Holdat.

Futás közben zene szólt, néhol Hold világított, az egész futás oly misztikus volt. Maga a táj, a befutott táj, nagyon más volt. Olyan tágas volt mind. Utcáknak már köszönök, barátként kezeljük egymást. Mindegyiknek más más a hangulata.

Hazaérve a teraszon nyújtottam, ezt befejezvén felfelé bámultam az égre.

Ezerrel tombolt a Hold. Hihetetlen mód világított. Honnan a fénye? Ezen gondolkodtam. HONNAN?

Jöttek mentek előtte a felhők. Hol vastagabban, hol vékonyabban takarták el. Udvara is volt a Holdnak, ami egyre jobban nőtt. Szép színes udvara. Az egész olyan festői volt. Beleképzeltem magam a felhőbe. Milyen lehet benne lenni? Közel a Holdhoz.

Nézegettem a csillagokat is, ahol lehetett. Ameddig bírtam, hátrahajolva. Elég jól ment.

Szombaton férjemmel, Zsolttal átruccantunk Komárnóba, Ghymes koncertre.

Délután kettőkor indultunk. Az őszi, november végi lemenő nap az útra nagyon kellemes hangulatot varázsolt. Sütött a nap, felhők tornyosultak az égen, még zöldellt egy pár bokor, fa, fű. Sok helyen meg szürke volt a növényzet. S a Duna ott folydogált mellettünk a 10-es úton.

Megérkeztünk, leparkoltunk, idő volt bőven, kellemes sétát tettünk a városban, újra. Nyáron már voltunk itt. Most ismét ellátogattunk egy két helyre, és új utcákat fedeztünk fel.

Koncert csak este 6-kor kezdődött. Addigra szétfáztam. De a koncert alatt, a tánc közben felmelegedtem.

A hangosítás nem sikeredett jóra. Ez rányomta a bélyegét a koncertre. Nem úgy szolt, ahogy szokott. No mindegy kedvem nem szegte.

( Komárnóban választásokra készülődtek. A leendő politikai csapat tartott "banzait". Ennek keretében lépett fel Ghymes. )

Minden szám előtt bemondták a dal címét. A Tüzet viszek c. dal hallatán egyszerre sikoltottunk fel, és pont úgyanúgy a mellettem álló hölggyel. Egymásra néztünk, majd el kezdtünk nevetni.

Ahol lehetett táncoltam. Ahol nem, ott becsuktam a szemem és csak a ZENE volt. Körbeölelt. Dallamára ringatóztam.

No és jött a Messzerepülő. Így még sohasem hallottam előadni. Sohasem hallottam Tamást énekelni, ahogy most. Leírni szavakkal nem lehet. Azt a dalt ott meg kellett élni!!!!

Sokunk ajkát hagyta el hatalmas sóhaj, ahogy vége lett a dalnak.

Hideg volt. Testem fázott, de az ének hallatán a lelkemet forróság öntötte el. Éreztem, ahogy egyre nő és terjed szét bennem a meleg. Annyira jóóóóó volt!!!!!!!!!!!

Utolsó számként következett a Kézfogás c. dal.

Úgy láttam a közönség  nem tudta, hogy itt Mo-on  megfogják egymás kezét az emberek, hát elkezdtem én. A szomszédomét, és Zsoltét fogtam meg. Ők meg a mellettük lévőét. Így, mi az első sor kézen fogva, jobbra-balra ringatózva énekelte végig a dalt.

Már aki.

Én például a dal elején már sírva fakadtam. _Egész a végiég sírtam.

Ezen a dalon soha sem ríttam. Most igen. Most olyan mélyen megérintett, valamit eltalált bennem, hogy csak na. Megfogalmazni nem tudom.

Tán a jövőbe vetet hit, bizalom, hogy egyszer majd újra béke lesz hazánkban és a MAGYARSÁG közt.

Hogy összefogunk és békét teremtünk. EGYSÉGET.

Hazafelé sikerült felmelegedni az autóban.

A telihold végig kísért.

Ott világított ezerrel. Felhők most is mocorogtak körülötte. Hol eltakarván, hol engedvén látszani. Most is volt színes udvara.

Volt hogy a nagy felhőhabokat megvilágította a Hold. Ott fénylettek ők is az égitesttel.

No és hát perszehogy előjött a hülyeség belőlem: kértem Zsoltot vezessen úgy hogy lekapcsolja a lámpát.

Ezen ötletem pont egy erdős részen jutott eszembe. Párom kötélnek állt és egy kis szakaszon lámpamentesen haladtunk. Kétoldalt az erdővel, felettünk világító Holddal és felhőkkel. Kellő fényt adtak, látni lehetett az úttestet, az út testét.. Bánatomra nem lehetett végig így hazamenni.

Nagyon szép és tartalmas nap volt.

2010. nov. 20.

leírva: 2010. nov. 21. 2:03