ÉGI MESE

Egyszer volt, hol nem volt. A második dimenzión innen, a harmadik dimenzión túl, élt egy házaspár. Atlasz és Pleioné. Volt hét csodaszép lányuk. Szívük mélyén azonban már nagyon vágytak egy fiúgyermekre. Megszületett szerelmük gyümölcseként, nyolcadik gyermekük, kisfiuk Solana. Legkisebbként, hét nővértől és két szerető szülőtől igencsak szeretve, és egy icipicit elkényeztetve volt. Solana feladatául jelölték ki, hogy ha felnő, édesapja, Atlasz nyomdokaiba lépjen. Ő teremtvén meg a további egyensúlyt a világegyetemben. Ezért a legjobb tanító-oktató mestereket kapta maga mellé. Igen ám, de felcseperedvén, ifjonti korát elérvén szerette volna Önmagát megtapasztalni, megélni. Nem állt szándékában tovább vinni apja feladatát. Önálló életet szeretett volna élni. Egy bájos napon, Solana számára bájos napon, addig forrtyogott, rohangált, dühöngött, míg az ebből adódó energiák felgyülemlettek benne és röptében-pörgtében "világgá ment". Repült-repült ki a végtelen űrbe. Bele a SEMMIBE, a sötétségbe. BELE ÉLETE NAGY KALANDJÁBA. Saját maga szerette volna megteremteni maga számára a világát. Ahogy repült észrevétlen, a kiszakadásból keletkezett sebből FÉNYT, erőt veszített. Nem szállt-röpült már tovább, hanem zuhant. Lefelé-befelé egy sötét lyukba. Zuhanása lassan lelassult, majd megállt. A sötét 4. dimenzió szélén. A lángoló, vágyaktól telített kamaszból fájdalmas, magányos Solana. Ezek az új, szokatlan érzések palástot vontak rá, mely a feledés áldásos jelenlétét hozta el számára. Sötétségben és felejtésben telt el magányosan 11.000 év.
Egy nap azonban egy nagyon halvány fénysugár világított be a sötétbe. Rávetülve Solanára. Felébresztve és szívét felmelengetve. Ahogy olvadt ki szíve, emlékei is kezdtek lassan-lassan visszatérni. Úgy érezte, mintha egy hosszan tartó mély álomból ébredne. Emlékezett ki is ő valójában, mi volt a terve, milyen sorsot szántak neki. Ébredésének rezdülései eljutottak otthonába, szüleihez, testvéreihez. Akik mély bölcsességtől és mély szeretettől vezérelve megbocsátottak neki. Segítő kezet és lehetőséget nyújtottak neki. Lehetőséget, hogy emlékezve küldetésére megteremtse saját világát, saját életét. Így a Napfivér teremtő gondolatai, s a megfogant gondolatnak ÉLETET adó segítők által létrehozta a 3. dimenzióban saját NAPRENDSZERÉT. Így észrevétlen, mégis csak beteljesíti küldetését, mint apja Atlasz. De a saját Naprendszerében. Ott teremt egyensúlyt, bölcsen igazgatja, és befogadja az ide vágyókat. És azon az elven, hogy hasonló a hasonlót vonz, a naprendszerében lévő, gyönyörű kis bolygóra, mely a Föld nevet viseli, hozzá hasonló lázadó lelkek érkeztek. Itt találtak otthonra, miután fellázadtak sorsuk ellen.
A gyönyörű Földre a lelkek gyógyulni jöttek. A Föld gyógyítja és segíti őket, hogy visszatérjenek igazi otthonukba, akármelyik csillagnemzetségből származzanak is. SOLANA-NAPFIVÉR, A FÖLD, A FÖLDÖN ÉLŐ LELKEK EGYÜTT DOLGOZNAK AZON, HOGY MINDANNYIAN HAZATALÁLJANAK. AZ ÉBREDŐ-EMLÉKEZŐ LELKEK SEGÍTIK A MÁR VALAMIT SEJTŐ, DERENGŐ LELKEKET. EMELKEDNEK-EMELKEDNEK FEL EGY MAGASABB DIMENZIÓBA, AHOL A KEGYELEM ÉS A MEGVÁLTÁS VÁR RÁJUK. HA OTT VÉGET ÉR LÉTÜK AKKOR VÉGRE HAZAMEHETNEK ÉS FOLYTATHATJÁK EREDETI KÜLDETÉSÜKET.
.
Dr Czeizel Beatrix és Greskó Anikó hozzájárulásával
.
Átirat a Csillagnemzetségek - Lélekcsaládok című könyvből