Utolér

Ellátogattam nagyon kedves ismerősömmel a Csillaghegyi Krishna Központba.
Egy szerzetes, fiatal ember bevezetett minket az ima szobába. Beszélgettünk. Egyre mélyebben, és mélyebben.
Egyszer csak fordult a kocka. Felszínre jöttek a fiúból fájdalmak, annak részletei.
Beigazolódott a számomra az, amit midig éreztem: NINCS MENEKVÉS A PROBLÉMÁK ELŐL. Még a krisnaság sem ad menedéket. Nem szabad hátat fordítani az ÉLETNEK. Hiába hiszed azt, hogy a szabályok, a korlátok biztonságot adnak. A nagy szart. Minden úgyis megtalál.
Csalódott!!! Ugyanazok a problémák utol érték, mint ha a külvilágban élne. Nem írom le, hogy mik.
Ugyanezt a helyzetet látom a hajléktalanoknál is. Ott is van hierarchia, uralkodás, gondok-bajok. Hiába hiszi magáról, hogy szabad, nincs mi vagy ki uralkodjon rajta, és hogy felrúghat minden szabályt!!! Kívül helyezheti magát a társadalmon.
LÁSD az UNIERZUMBAN IS törvények és szabályok, rend van.
Akkor pláne a ne lenne a FÖLDÖN?

Szóval egy idő múlva a fiút kérdezgettük, SEGÍTETTÜK. Ki-ki a maga módján.
ÉS ENNEK ÍGY KELLETT LENNIE!!!