Selyem

Az út egy tájvédelmi körzetbe vezet.

Séta, beszélgetés, hallgatás, röhögés, majd meleg fűre-földre hanyatt fekvés!
IMÁDOM azt a helyet, környéket. Nem tudom megfogalmazni, hogy mi van BENNE!!!
De valami VAN ott!
Ahogy ott feküdtem körbe fújt a szél. Fütyült a füleim közt, pucolt-takarított, alulról a föld melengetett és " elviselt " magán. Belefeküdtem többek közt abba a fűhalmazba, amit megfújt a szél.
Emígyen tudom megfogalmazni: a fű selymesen leledzett, az élet apró rezdülésében. Ahogy a nap megsütötte, fénye gyönyörűen visszatükröződött róla és himbálódzott visszaadhatatlan látványt nyújtva.

Ismerősöm megköszönte, hogy elvittem oda.