Rövid szösszenetek, össze vissza, úgyahogy

Háború a békéért!
Nem nonszensz?
.......................
Teremtés
A Semmiből megteremtődött ISTEN a maga tökéletességében. Egy idő múlva ez már unalmas volt számára, és hogy félelmetes humorérzékét is megcsillogtassa, megteremtette a Földet és rajta az Emberiséget.
.....................
Eső
az eső, az általában hírvivő.
univerzálisan is
az esőcseppekben kódok, ISTENTŐL való kódok vannak, amik belemennek a földbe, abból ér, patak, folyó, tó, tenger, óceán, felhő lesz. körforgás. kinek mi jut el belőle, pont az amire szüksége van.

eső-áldás!
Isten biztató üzenete. - ez most honnan jött? fentről? csatizok? -

szóval: víz: több mint szomjoltó!
elsősorban vivő anyag, hírvivő,
másodsorban kitölti a közöket, hézagokat, lásd emberi test
harmadsorban szomjoltó.
a testünkben is fontos eszköz a víz, abból állunk nagyrészt, génjeinket táplálja. oda rejti a kódokat...stb...

Vihar
vihar! - eső!

számomra a vihar egy láthatatlan energia!
ami jön, elemi erővel hat: kisöpör, mint a seprű, megtisztít, felold-feloldoz, és megáld eső formájában.
maga után káoszt hagy, mint láthatod az utakon a letört fákat,
vizet korbácsol,
szennyet felszínre hoz,
utána ott a felfrissülés, a tisztulás!!!
a helyrehozatal, a rendbe rakás!!

összefüggések kívül-belül
........................

Bokrok-Fák
Egy nagy felfújható kék gumimatracra ráfeküdtem. Ahogy rátettem habtestemet, mintha hullámokra feküdtem volna rá. Ráadásul ez a NAGY KÉKSÉG a fák közé volt betéve. Azok közé a fák közé, akiket már több, mint 17 éve ismerek.
Ápolgattam, nyesegettem, szeretgettem őket. Gereblyéztem tövüket. Leszedtem a megszáradt leveleiket. Sőt kezem munkájaként 2 db fehér törzsű nyírfát is ültettem. Vetekedtek egymással melyik nőjön nagyobbra. Persze az egyik nyert.
Néztem a fákat alulról és hallgattam sustorgásukat, és arra gondoltam most végre ÉLVEZEM ŐKET. Mekkorák lettek. Most láttam csak MEG.
Fújta őket a szél, átsütött köztük a nap sugara!! Annyira élvezetes volt az EGÉSZ!!

Egyik maradandó élményem: 13 évvel ezelőtt, amikor lányommal voltam terhes és végre kiszabadulhattam a természetebe, ott, a bokrok között, a fák alatt négykézláb mászkáltam lógó hassal, vagy szétvetett kezekkel hanyatt feküdtem magzatommal.