Megfogantam

Elolvastam Masaru Emoto könyvét: A víz rejtett bölcsessége. E könyv mély benyomást tett rám. Ennek sajátos összegzését és értelmezését adom ÉNemből közszemlére-közhaszonra. Megközelítvén a dolgokat főzés szempontjából, mely kedvenc tevékenységeim közé sorolható, a könyvet lefordítottam és emberi-földi nyelven tolmácsolom.
Rájöttem, ráéreztem bizonyos összefüggésekre. Élveztem, imádtam ezeket a felismeréseket! Megint valami új, amivel gazdagabb lettem, általa környezetem is.

A vízben az emberi gondolatok, érzések FORMÁT öltenek kristályok alakjában.

Fontosnak tartom, hogy az ember ( jelen esetben én ) főzéskor ne csak az alkatrészeket, hanem a SZÍVÉT-LELKÉT is tegye bele az étekbe. Jó kedv, szeretet, gondoskodás, hit, bizalom! Ezek az érzetek törtek fel lelkemben és öntöttek szó-formát, miközben összefoglaltam magamban és legépeltem ujjacskáimmal a fenti gondolatokat: hogy mi kerül az elkészült eledelbe.
Pontosabban fogalmazva: MI KERÜLHETNE MÉG BELE, ha mélyen és tiszta szívvel belegondolunk a főzés rejtelmes-sejtelmes titkaiba.
Az elkészült étel állaga lehet akár híg, akár sűrű, akár szilárd, mindegyik alkotóeleme a VÍZ.
Hogy állunk a főzéshez?
Jókedvvel-bőséggel?
Jókedvvel?
Bőséggel?
Főzés közben milyen gondolataink, érzéseink vannak?
Legyen az "pozitív vagy negatív", "teremtő vagy romboló" gondolat, kimondott szó, fájdalom, megtestesül kristály, vagy amorf-torzó formában.
VAN!
LÉTEZIK!

Amikor az ember hosszan tartó rossz passzban van, neki se álljon főzni. Mert úgysem lesz finom az étek. TAPASZTALTAM.
Ha jó a kedv és a lélek vidámkodik: mennyei ízek olvadnak szét a szánkban mindenfelé.

Számomra fontos a zene. Ezért "alkotás" alatt is zenét hallgatok ezerrel. Szívemnek és fülemnek kedveset. Feltölt, vidámít. Táncra perdít. Még kevergetés közben is riszálok.

Amikor az ember hosszan tartó rossz passzban van, neki se álljon főzni. Mert úgysem lesz finom az étek. TAPASZTALTAM.
Ha jó a kedv és a lélek vidámkodik: mennyei ízek olvadnak szét a szánkban mindenfelé.


Részlet a könyvből:
"Nos, a víz kiterjedtebb valósága ezek után már könnyedén észrevehető, megélhető. Sejtjeid, izmaid és az agytekervényeid valójában hullámoznak, rezegnek. Érzéseid és gondolataid nem mások, mint tóba dobott kavicsok: szíved és szellemed változása azonnal tükröződik a testedben. Mi több, mivel a tested és a világ vize összefügg, mi több, mivel lényed erre a világra vízben testesült meg, Tudatod teremtő ereje visszatükröződik a Mindenség hullámaiban. Hogy értsd, miről is beszélek...."


Ezeket a fenséges kristályokat és a víz üzenetét LÁTVA és ÁTÉREZVE ennek fontosságát, gondolkodóba estem. Úgy jó mélyről.

Csúnya beszéd. Háááát igen, khmmm... szoktam. Előszeretettel alkalmazom őket: felemelő és felszabadító. Főleg vezetés közben, autóstársaimmal szemben.
Le kéne szoknom róla!
Hogyan hat az ilyesfajta kimondott szó Földanyára, Univerzumra, a Világegyetemünkre és a másokra, embertársainkra?

Műanyag palackban forgalmazott vizet mostanában gyakran teszem a hangszóró elé, és nyomatok rá jó kis hangulatos, lényemet feltöltő zenét; vagy átöntöm üvegkancsóba, ami alá angyalos képet teszek.
A műanyag palack amúgy sem kedvez a benne tárolt víznek.
A zene, a könyvben lévő képek tanúsága szerint, igencsak jól felhozza, megkristályosítja a vizet. A zene sem mindegy, milyen. Lágy-romantikus-éteri-vidám zene az OK, a hörgős, "hevimetálos" az nem. Az rombol és torz formákat hoz létre.

Szó esett arról, hogy a Föld vizei - folyók, tavak, tengerek, óceánok-, milyen összeköttetésben vannak EGYMÁSSAL. Hogyan hatnak és indítanak el pozitív folyamatokat.
S ha mi a vízzel, csak egy pohár, palack ...stb vizzel összeköttetésben vagyunk, ez a víz pedig az összes többivel Gaia-anyánkon, akkor miféle elképesztő változásokat hozhatnánk létre!!!
Persze TEREMTŐ, pozitív változásokat.
TENNÜNK KÉNE!!

HÁLA! Fontos.
Sokáig úgy éreztem a bennem élő gondolatommal egyedül vagyok. Számomra, nem tudom pontosan megfogalmazni, hogy miért, de mindig fontos -volt- a HÁLA. Hogy köszönettel tartozunk a felénk irányuló JÓért.
Bárhányszor ezt a véleményem bővebben kifejtettem, furcsán néztek rám. Nem értették miről beszélek.
Most végre, aszontam: HURÁÁÁÁ! Nem vagyok egyedül.
Végre megnyugtató válaszra leltem a könyvben az érzésemre.
DEJÓÓÓÓÓÓ!