Tündértánc, tényleg

Szeretek főzni.
Főzés közben önmagammal lehetek. Saját gondolataimmal. A főzés számomra olyan, mint a művészet. Alkotás. Légyen az leves, főzelék, sütemény, vagy egy egyszerű szendvics.
Kezdődik a ráhangolódással. Egyik kedvenc együttesem vezérszavával: " KÉSZÜLJÉL FEL A HÁNGULÁTRÁ..."
Rendet teremtek magam körül és jöhet a móka.Általában jó kis pörgős nótákat szoktam hallgatni alkotás közben, mely jókedvre derít. Teli leszek vidámsággal, ami belelopódzik az ételekbe. És ettől, hogy nem csak az alkatrészeket, hanem szívem-lelkem is belefőzöm, lesznek oly finomak a hami-hamik.
Konyhámban ( mert persze ott én vagyok az Úrnő ) a föld színei dominálnak. Minden ami a természetben jelen van, az a konyhában is jelen van. Indulva a parkettától, fölfelé a konyhabútorokon, a csempén át fel a plafonig... és még azon túl is....Egyik, túrógombóc készítése alkalmával tudatosult bennem minden. Rövid története álljon itt:Munkából hazajövet előkészítettem mindent gombóckák készítéséhez, mivel lányomat este fél 7-re elvittem rajztanfolyamra. Visszajöttem és egyedül voltam a lakásban. ( Mindenki legnagyobb szerencséjére. )
Retrós zenékre voltam aznap ráhangolódva, ígyhát mp4ből folyamatosan a Ding-a dong c. dal szólt. No nekem sem kellett több, jókedvem az egeket verdeste és túró gombócok összeállítása, gombóccá gyúrmálása, majd forró vízbe tevése-kivevése után, valamint kenyér/zsemlemorzsa pirítása közben is riszáltam ígyis -ugyis...egyfolytában.Közben egy kérdés foglalkoztatott: hány énből/lélekből áll össze egy EGYén? Úgy olvastam valahol: 11-ből. Ezen és egy hozzám intézett kérdéssorozaton gondolkodtam.Ebből született meg az alábbi, máshoz íródott élménybeszámoló, álljon itt vágatlanul, teli hibával:
" Főzés befejezése után még tartott bennem a jókedv és energia, ding-ding-ding-dong dalra tánciztam és Merlin varázsló szavain elgondolkodva a jó sok bennem levő akárkihez "szóltam", rájuk koncentráltam, küldtem nekik jó kedvet.Majd a világban, földön, bárhol lévő még több énemnek üzentem. Hogy találja meg őket a dal és ÉN.
És amúgyis, amit épp akkor küldtem szét a világba: jókedv, vidámság, energia, dal... találja meg azt akinek kell, aki veszi az adást. Bárki légyen is az...Annyira el voltam merülve ebbe, hogy észre sem vettem, hogy balettozom. Ez tök röhejesen hangzik. Felfigyeltem rá, hogy szóról szóra a balett művészeket is megszégyenítő (ez erős túlzás ) mozdulatokat végzek. Pedig soha életemben nem tanultam balettozni. Viszont jó sok balettelőadást láttam.
Ez éreztem, hogy összefügg reikis "múltammal". Észrevétlen "energiát közvetítettem". Na jó, mondom ok, akkor erre koncentráljunk rá, mi is ez és miért? Hát az jött elő a lelkemből, hogy én most gyógyítok. Ez persze nem igaz, mert nem én gyógyítok, hanem az általam közvetített, vagy továbbított, vagy felerősített, személyiségem által felturbózott energia. Az. És a FÖLDET gyógyítom. Nem tudom miért éppen azt, de hát azt.... Ez volt a válasz. Lelkemből. És éreztem, hogy Afrikát, Észak Amerikát, ez jött elő még:... a tengerek megremegnek.....Ez a mondat többször ott volt lelkemben. És kértem, hogy gyógyuljanak a föld sebei... és ehhez hasonló jókat.
Ez az egész abszolút boldogsággal töltött el és fel. Oly spontán jött minden. Jó hogy egyedül voltam akkor a lakásban. Kértem is még az égieket, had maradjak még egyedül, míg tart a mámor. Sikerült."
És ha úgy jön ki a lépés akár éjszakai is főzök. Vagy igencsak kora hajnalban.